Tegnap még minden jó volt,
Szép volt az élet.
Most haza felé azon gondolkodom,
Hogy lehetne újra ilyen.
Anyu és apu szerették egymást,
De történt egy apró szóváltás.
Ami megváltoztatta az életünk,
Talán nem is leszünk többé együt.
Egyedül vagyok, érzem,
A szüleim nem szerettek mégsem.
Átgondoltam a dolgot: Megyek!
Előtte megírom neketek eme levelet.
"Apu és Anyu! Szeretlek Titeket!
Nem maradhatok tétlen, elkell mennem.
Ne keressetek! Nem találtok úgysem,
A nagyinál meg végképp nem.
Barátnőmnél sem leszek, elfelejtem,
Ez egy súlyos áldozat mit hoztam értetek.
Iskolába sem megyek, a többiek nem szeretnek,
Engem senki nem szeret, végleg elmegyek!"
Letettem a levelet az asztalra,
Visszanéztem még egy pillanatra.
Rosszul esett, megfogtam a mackómat,
Elindultam hát, szomorú utamra.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.